Szia!
Két éve nem találkoztunk. Ignorálsz és bannolsz, mint egy hétköznapi trollt aki a puszta jelenlétével is idegesít. Számodra egy senki vagyok, aki soha semmit nem jelentett neked, egy játékszer akit ha ez ember fia megun egyszerűen kidob a szemétbe. Semmi rosszat nem követtem el ellened, mégis úgy érzem, hogy utálsz. Sőt ami még rosszabb nem veszel tudomást a puszta létezésemről. Te majd két éve az utolsó találkozásunk alkalmával mindent elintéztél annyival, hogy tanuljam meg, minden férfi disznó.
Jelentem megtanultam. 26 éves vagyok és életemben 2 férfival feküdtem le. Mégis mindenki olcsó kurvának néz. Ahogy te is.
Szeretlek te blogger. Nem hiszem, hogy ez bűn. Nem hiszem, hogy azért, mert hittem neked rossz ember lennék. Hülyeség ez egész. Tudod csak azért szívok piros Marlrboro-t mert te is azt szívtál? Mert amikor rágyújtok újra és újra eszembe jutsz és ilyenkor a szívem megtelik egy kis melegséggel. Ennyi amit kaphattam belőled.
Miért hazudtál nekem? Miért nem tudtad egyetlen-egyszer sem elmondani konkrétan, hogy mit akarsz? Ha másodszor nem írsz rám akkor én ma egy boldog ember lennék.
Hogy tud egy felnőtt férfi ennyi hülyeséget kitalálni? Hogy tud egy felnőtt férfi ilyen felelőtlen lenni? Mondd az egy percig nem fordult meg a fejedben, hogy a fagyi egyszer amikor a legkevésbé számítasz rá visszanyal?
Mondtam neked, hogy életem első kapcsolatában szerető voltam. Mondtam, hogy ez mennyire tönkretett engem és mondtam, hogy nem akarok csalódni. Te a mindenséget ígérted nekem. Te megmenthettél volna engem. Ehelyett pontosan ott rúgtál belém ahol a legjobban fáj.
Én jó ember vagyok blogger! Egész életemben mindenkinek csak segíteni akartam és segítettem is ahol csak tudtam!
Gyermekkoromban eldöntöttem, hogy egy ember mellett fogom leélni az életemet. Azt hiszem ez mára már teljesen dugába dőlt. Én soha nem fogok tudni senkiben megbízni. Soha nem fogom elhinni, hogy engem lehet őszintén szeretni. Te megölted a reményt.
Ha meghallom az angol számot, ha meghallom a születésed helyét ha meghallom a túlélőt vagy az elveszettet te jutsz eszembe. Ha valamiért muszáj SMS-t írnom szabályosan összeszorul a gyomrom.
Minden reggel amikor felkelek te vagy az első aki eszembe jut, minden este amikor lefekszem te vagy az utolsó aki eszembe jut. Sőt még álmodni is veled álmodok.
Ez maga a purgatórium.
Tudod, hogy már azzal is megelégszem, hogy látlak téged online? Hogy örömet okoz a pici zöld gomb a neved előtt? Legalább tudom, hogy jól vagy.
Nincs senki aki megértene. Körülöttem elfogadott a nyitott kapcsolat, a hetenkét másik pasiba vagyok halálosan szerelmes mentalitás. Nem tudom senkinek elmondani a bánatom, mert mindenki csak az hajtogatja, hogy lépjek tovább lépjek tovább. De hogy ha elveszett a hitem. Az a hitem ami a legrosszabb pillanatokban is mindig segített talpra állni?
Talán én vagyok az egyetlen igazi rajongód. Talán egy másik életben majd találkozunk. Nem tudom.
Amikor a legkevésbé számítasz rá akkor fogsz látni de sejtésed sem lesz róla, hogy az én leszek.
Gondolom az a levél már rég az enyészeté. De nem baj, egy szép napon azt is közzé teszem.
Nézz és láss és ne tilts! Nem zavarok!
HBday
Come what may I will love you until my dying day!
üdv,
A Gyáva Forradalmár
U.I.: A csizma köszöni jól van és viselője szárnyal.